Ava vagyok, a Nagy Istennő papnője. - Fehér boszorkány, gyakorló Völva, Sárkány Őrző, Életút tanácsadó., Tanító. Küldetésem a Földanya és minden élőlény - ember, állat és növény - védelme, gyógyítása, támogatása. A beavatásom során az Istennőtől kaptam az Ava nevet, amely azóta is az utamat jelöli.

Hosszú út vezetett idáig, mindent megéltem,- mélységeket, magasságokat- megtapasztaltam ami a fejlődésemhez szükséges volt, ahhoz, hogy küldetésem hitelesen be tudjam teljesíteni. Megéltem az élet legkegyetlenebb harcát, feladatát is, azt az érzést, hogy talán a gyermekem végleg elveszítem....de megnyertem ezt a csatát is. Az önmunka, önfejlesztés mellett, természetesen tanfolyamokon, képzéseken is részt vettem. Tanultam és folyamatosan tanulok. Útonjáró vagyok.

-Kártyavetés-Sorselemző és tanácsadó

-Mágia tanfolyam

-HoldTemplom boszorkány iskola, papnő képzés, északi sámánizmus, Sárkány Őrző és Mágia

Én nem mondom meg Neked a "tutit", mert a "tuti" benned van...Abban segítek, hogy megtaláld az igazat. Segítek megtalálni az utad...de dönteni, s végigmenni Neked kell rajta.

Nem hiszek az olyan jóslatban, hogy így lesz és kész, hiszen szabad akarat van,(ha nem is 100%) változtathatsz az életeden. Minden azon múlik, hogyan éljük meg,- milyen érzéssel, gondolkodással, hozzáállással- azt a történetet amivel éppen dolgunk van.

Megmondom:

- a múltat, a jelent és a várható jövőt.

- a problémát, a megoldást és a várható eredményt. Az lesz, ahogyan döntesz, amelyik irányba elindulsz....

Ha úgy érzed, tudsz felém bizalommal fordulni....akkor bátran jelentkezz. Segítek. 

Tisztán látok, hallok és érzek, a kártyáimat ezek megerősítésére használom, nem olvasom őket.

Szeretettel várom jelentkezésed!

Ava 

+36 70/ 606 5923

WhatsApp, Messenger, Viber

Hogyan lettem boszorkány?

Felnőtt fejjel ismertem fel, hogy valójában mindig is az voltam – előző életeimben is –, ezzel a képességgel születtem, ez a küldetésem. Már kislányként is különlegesnek éreztem magam. Nagyon jól elvoltam egyedül: nem estem kétségbe, ha a barátaim épp nem akartak velem játszani. Nagyon szerettem az állatokat, sokat játszottam velük, óvtam és védelmeztem őket. Kincseket kerestem, kutattam.

Bár alapvetően félős kislány voltam – tartottam az idegenektől és a sötéttől –, a nagymamámmal vasárnaponként mégis szerettem a temetőben lenni. Nézegettem a sírokat, miközben elkalandoztak a gondolataim: "Vajon fáj, ha meghalunk? Ki lehetett ez a néni vagy bácsi?" Megfogalmazni akkor még nem tudtam, de mindig éreztem, hogy a halállal biztosan nincs vége az életnek. Ahogyan kamaszodtam, egyre jobban hittem a misztikumban és a jelekben, pedig a családomban senki sem volt babonás. Ez a vonzalom csak úgy jött, és teljesen természetes volt számomra. Amióta az eszemet tudom, imádkozom – anélkül, hogy erre bárki tanított volna. Apukám sokszor mondta is viccesen: "Nem tudom, honnan szalasztották ezt a gyereket?!"

Mindig erősen vonzottak a középkori dolgok: a romok, a várak, a régi tárgyak és történetek. Később egyre jobban elmélyültem az ezotériában, a jóslásban, a varázslásban, a karmában és a sorsban. Sokáig azonban mégsem tudtam mit kezdeni ezzel az érdeklődéssel. Már-már függővé váltam, és meg akartam szabadulni tőle, mert úgy éreztem, ez nem normális dolog. Sokat hadakoztam magammal. Akkor még nem tudatosult bennem emberként – bár a lelkem mélyen tudta –, hogy ez az én életem, a küldetésem: ez vagyok Én. Hosszú időbe telt, mire felismertem, elfogadtam és fel mertem vállalni a bennem lakozó Őserőt: a Boszorkányt, aki valójában vagyok.

Ava Papnő