Rólam

A Nagy Istennő papnője vagyok. Varázslónő, Fehér boszorkány, gyakorló Völva, tanító. Földanya és a földön élő élőlények (emberek, növények, állatok) védelmezője, segítője, gyógyítója. Beavatáskor az Istennőtől az Ava nevet kaptam.

Nagyon hosszú út vezetett idáig, mindent megéltem,- mélységeket, magaslatokat- megtapasztaltam ami a fejlődésemhez szükséges volt, ahhoz, hogy küldetésem hitelesen be tudjam teljesíteni. Megéltem az élet legkegyetlenebb harcát, feladatát is, azt az érzést, hogy talán a gyermekem végleg elveszítem....de megnyertem ezt a csatát is. Az önmunka, önfejlesztés mellett, természetesen tanfolyamokon, képzéseken is részt vettem. Tanultam és folyamatosan tanulok. Útonjáró vagyok.

-Kártyavetés-Sorselemző tanácsadó

-Mágia tanfolyam

-HoldTemplom boszorkány iskola, papnő képzés, északi sámánizmus


Én nem mondom meg Neked a "tutit", mert a "tuti" benned van...Abban segítek, hogy megtaláld az igazat. Segítek megtalálni az utad...de dönteni, s végigmenni Neked kell rajta.

Nem hiszek az olyan jóslatban, hogy így lesz és kész, hiszen szabad akarat van,(ha nem is 100%) változtathatsz az életeden. Minden azon múlik, hogyan éljük meg,- milyen érzéssel, gondolkodással, hozzáállással-  azt a történetet amivel éppen dolgunk van.

Megmondom:

- a múltat, a jelent és a várható jövőt.

- a problémát, a megoldást és a várható eredményt. Az lesz, ahogyan döntesz, amelyik irányba elindulsz....

Ha úgy érzed, tudsz felém bizalommal fordulni....akkor bátran jelentkezz. Segítek. 

Tisztán látok, hallok és érzek, a kártyáimat ezek megerősítésére használom, nem olvasom őket.

Szeretettel várom jelentkezésed!

Ava 

+36 70/ 606 5923

WhatsApp, messenger, viber

Hogyan lettem boszorkány?

Felnőtt fejjel ismertem fel, hogy valójában mindig is az voltam -előző életeimben is- ezzel a "képességgel" születtem, ez a küldetésem. Már kislány koromban is különlegesnek éreztem magam. Nagyon jól el voltam egyedül is, nem estem kétségbe ha a barátaim nem akartak velem játszani. Nagyon szerettem az állatokat…játszottam velük, s óvtam, védelmeztem őket. Kincseket kerestem, kutattam. Félős voltam…féltem az idegenektől, féltem a sötétben egyedül. Viszont szerettem a nagymamával vasárnaponként a temetőben lenni, nézegettem a sírokat és közben gondolataimban elkalandoztam:"Vajon fáj-e ha meghalunk? Ki lehetett ez a néni, bácsi?" megfogalmazni ugyan akkor még nem tudtam, de mindig éreztem, hogy ezzel biztosan nincs vége az életnek. Ahogyan kamaszodtam egyre jobban hittem a babonában, pedig a családomban senki nem volt babonás. Csak úgy jött és olyan természetes volt számomra. Amióta az eszemet tudom imádkozom, senki nem tanított rá. Apukám sokszor mondta viccesen:"Nem tudom, hogy honnan szalasztották ezt a gyereket?!" Nagyon vonzottak a régi középkori dolgok; romok, várak, tárgyak, filmek stb. Aztán egyre jobban érdekelt az ezotéria, a jóslás, varázslás, a karma, a sors. De még mindig nem tudtam mit kezdeni ezzel az érdeklődéssel. Már-már függővé váltam és meg akartam szabadulni tőle. Úgy éreztem ez nem normális dolog. Sokat hadakoztam magammal. Akkor még nem tudatosult emberként /a lelkem tudta/ bennem, hogy bizony Nekem ez az életem, ez a küldetésem, ez vagyok Én. Hosszú időbe telt mire felismertem, elfogadtam és felmertem vállalni a bennem lakozó Őserőt a Boszorkányt. Aki vagyok. Ava Papnő